Lisszabon még várhat, hiszen marad rá idő amikor visszatérünk a tengerpart menti túráról - így megérkezés után felkerekedtünk és elindultunk délre Setubalba. Március vége volt, de a tavasz ott már jóval előrébb tartott, hiszen a Portugál főváros majdnem 10 szélességi fokkal délebbre található, mint Budapest, és ez bizony rögtön érezhető volt. Két hét volt a különbség, és nemcsak a szélességi fok volt több, hanem a levegő hőmérséklete is. A mi fecskéink még valahol útközben voltak, de itt már nagy volt a sürgés-forgás a fészkek körül.
Setubalig gyorsan eljutottunk, és maradt idő még aznap a környék felfedezésére – ezúttal még a könnyebb utat választva autóbusszal.
Az első látványosság, amit felkerestünk a Mourisca árapály malom volt.
A malom - egyike a környéken működő négy hasonló malomnak még az ötvenes évekig működött nyolc malomkő egyidejű használatával több, mint 250 éven át. Most pályázati forrásból felújították és látogatható. Ide azonban a látogatók egyáltalán nem csak ezért jönnek, hanem ez a terület egyúttal a madarak megfigyelésére is kitűnő hely, mert a terület igazi madárparadicsom. Itt van ugyanis a Sado folyó torkolata, ahol még flamingókat is láthatunk természetes közegükben.
Innen Palmelába utaztunk egy elragadó kisváros impozáns erőddel,
ahol díjnyertes bort kóstolhattunk. Nem is akármilyet – leginkább a mi Tokaji Szamorodninkhoz volt hasonlatos szín és íz világában.
A következő látványosság az Azulejos de Azeitao csempemanufaktúra volt. A kézzel festett ősi hagyományos módszerekkel készülő csempék a világ minden tájára eljutnak, és szívesen nyúlnak vissza mór, kínai témákhoz.
Végül kalandoztunk egyet a Serra Arrábida Természeti Parkban megállva időnként a Pazar kilátásért a környező dombokra vagy a mélykék óceán látványába gyönyörködve. El lehetett látni a Troia lapos homokos félszigetére, amely a másnapi kerékpártúránk terepe. Innen olyan szép idilli és lapos tájnak tűnt…
Este még barangoltunk egyet Setubalban, isteni halételeket lehet enni az éttermekben nagyon reális árakon, és érdemes kilátogatni a kikötőbe, ahol a halászok rendezgetik eszközeiket, készülnek kihajózni, hogy kora reggel ott legyen már a piacokon a frissen kifogott hal és egyéb tengeri herkentyű.