a Helian NaTour Utazási Iroda blogja

Útitippek, történetek...

Útitippek, történetek...

Kerékpárral Új-kaledóniában

Kiss Alexandra élménybeszámolója

2016. december 02. - Helian

Egy hét vakáció északon

 

Egy hónapja egyedül lakok, a lakótársam hazament. Ez újabb kihívásokat jelentett, mivel ő volt itt a legjobb barátom. Egy hónap és vége a szerződésemnek, épp ideje volt kivenni a szabadnapjaimból párat, hogy végre elfelejtsem azt, hogy egyedül lakok és újra megcsapjon az utazás szele. Na, ez össze is jött az egy hetes kis északi kiruccanásból. Most úgy érzem, újra bízok az emberekben, és kedvem van látni, itt lenni, újat tapasztalni és azt megismerni.


Mivel jogsim és kocsim sincs, buszra szálltam, hogy az északi provincia, -és talán egész Új-Kaledónia állítólag legszebb helyére, Hienghene-be utazzak. Minden reggel eltekerek a buszállomás előtt, szembe ötlött már, hogy a buszok modernek, mint nálunk a távolságiak, de a jegyek ára és a tény, hogy kerékpárt is szállíthatunk rajtuk minden probléma nélkül még szimpatikusabbá tette őket. Így biciklistül-sátrastul (utóbbi nemrég érkezett ide otthonról egy mohácsi lánnyal, aki pont ide repült dolgozni pár hónapra és pont egy gimibe jártunk) felpattantam a buszra és röpke hat és fél óra múlva egy más világban találtam magam.

A bicikli megsínylette az utazást, bár nem tudom, hogy a váltó a csomagtartóban ment-e tönkre vagy az első pár emelkedőn. A fékek viszont nagyon jól fogtak, hiszen kora reggel javíttattam meg őket. Túl jól fogtak...ha nem tekertem, akkor is fékeztek, így baromira felhúztam magam egy óra után, főleg, hogy nem találtam a kempinget. Lehúzódtam egy kis kunyhóhoz megkérdezni, hogy túlmentem-e és egyből profitáltam a lehetőségből, és kilazíttattam a fékeket. Most már gurulhattam, csak az első fék fogott haloványan, a haladásban semmi nem akadályozhatott. Jól éreztem, a kempingen már rég túlmentem, így visszafordultam. Most a lejtők jobban leizzasztottak, mint az emelkedők.

A kempingbe érve egyből rácuppantam a borsókonzervemre, amiért mindenki hülyének nézhetett körülöttem. Egy hatvan év körüli férfi viszont megszólított, hogy mi járatban és beszélek e angolul. ŐŐ hirtelen én magam sem tudtam eldönteni. Na, ő volt Jacob, az amerikai öreg hippi, aki iderepült 50 napra, mert véletlenül rábökött Új-Kaledóniára a térképen. Meghívott reggelire kávézni a sátrához. Egy kávéra nem lehet nemet mondani.

Ezután mindennap csináltunk valamit együtt, és bár néha nehéz és zavaró volt, hogy előre megtervezett programjaink voltak, végül minden jól sült el, és olyan dolgokba botlottam, amikbe egyedül lehet, hogy nem - bár ki tudja, hogy egyedül merre jártam volna...
1.JPG
Jacob, aki nagyon fura nevetést adott ki, miközben a kagylókat a fülére próbálta.
2.JPG
...és aki minden kis út menti standnál megállt nézelődni és vásárolni. A pénzt egy kis dobozban kellett hagyni az áruk mellett. Micsoda bizalom.
Jacob állandó lakhelye Idaho államban van, ám sok időt tölt az általa épített Hawaii faházában. Onnan repült Új-Kaledóniába, hogy felfedezze ezt a kis dél Csendes-óceáni szigetet. Ő már három hete a kempingben lakott, így jól ismerte a környéket, s felajánlottam, hogy elvisz Pouébo-ba, mai kb negyven km-re volt, hogy bemutasson egy helyi szobrászbácsinak, akit nagyon megkedvelt, csak nehezen tudtak kommunikálni. Így lettem fordító, cserébe pedig kaptam a fuvarokat. Meghívást kaptunk a törzs jamgyökér ünnepére, ahol aztán volt terülj-terülj asztalkám, fürödtünk vízesésekben és ellátogattunk egy falusi fesztiválra is.
3.jpg
Esti séta a kempingből
4.JPG
Tao vízesés
5.JPG
Életem első fürdése egy vízesésnél, de nem az utolsó:)
6.JPG
Az útszéli szobrok a könnyen faragható 'szappankőből' készülnek. 
7.JPG
Az elismert kanak szobrásszal, Narcisse-szal. Műhelyét háromszor is meglátogattuk, ő pedig szívesen mesélt az életéről, díjairól, és országáról.
8.JPG
Bac de Ouaieme. Az utolsó ilyen köteles komp Új-Kaledóniában 
9.JPG
Elmentünk "halászni". Épp a parton napoztam, mikor megláttam Hippo-t halászni, így feltettem neki néhány kérdést. Ő elhívott, hogy majd megtanít halászni. Ebből az lett, hogy miután feltört nekem macsétával néhány kókuszt, elmentünk hozzá, fogott pár lehűtött sört, és elvitt erre a kilátóhelyre. Útközben közölte, hogy csak kanak jogosítványa van (vagyis tud vezetni, de nincs róla papírja:)) Itt elmesélte, hogy a helyieknek Hienghene híres turistalátványossága, ez a tojós tyúk formájú szikla az óceánban nem egy kotlós csirke, az első ideérkező fehérek kezdték csak el "poule cuveuse"-nek hívni. A hiengheniek "puhra"-nak nevezik, ami a gyökereikre (les racines) utal. Hippo a nap végén a mélyhűtőjéből halászott nekem egy naaagy halat, amit másnap Jacob-bal finomra sütöttünk.
10.JPG
Pouébo DK fesztiválja. Meg lehetett tanulni az errefelé divatos pálmalevélből való fonást. Készültek fejdíszek, kosarak, dísztárgyak.
11.JPG
Anne, egy nagyon szimpatikus Ouvéa-i kórustag. A szigeten, ahol lakik éneket tanít gyerekeknek. Nagyon meglepődtem, mikor a magyar népdalokról kezdett beszélni, ugyanis annyira érdekli különböző népek népzenéje, hogy időnként mindegyikbe belehallgat. Megállapította, hogy nálunk az egyszólamú népdalok az elterjedtek, míg az ő kultúrájukban az énekek polifonikusak. Ezt követte a felismerés, hogy az ő nyelvükben rengeteg angol eredetű szó van jelen. Elég jól elszórakoztunk fonogatás közben: megpróbáltuk összegyűjteni a lehető legtöbb angolból átvett szót az Ouvéa szigeti 'iaai' nyelvből. Pl. söpörni: brum (az angol 'broom' söprű szóból, vaj: bacsa (az angol 'butter' szó fonetikus változata). 
12.JPG
'Fete des ignames'. A jamgyökér a kanakoknál a férfit szimbolizálja. Kezdetektől alaptápanyagnak számít a szigeten ez az ízben krumplihoz hasonlító gyökér. Minden évben tisztességesen megünneplik  a törzsekben a szüretet. Banánlevekre fektetve külön kupacokba helyezik a családok adagját. Jacobbal mi is kaptunk egy adagot a hosszú sor végén, amit külön megtiszteltetésnek éreztünk.
13.JPG
A munkamegosztás példaszerűen működött: mindenkinek megvolt a feladata, gyorsan és hatékonyan elintézték csoportokban a főzést, mosogatást, így a szórakozásra is jutott idő.
14.JPG
Utolsó két napra átköltöztem egy másik kempingbe, hogy kiolvassam a könyvemet:)
15.JPG
Bár biciklit is vittem, az egy hét alatt szerintem 60 km-nél nem tekertem többet. De megérte, mert akkora szabadságot ad, ha van az embernél egy kerékpár és senkire nem kell várni, ha elindulnál, vagy az érzés, mikor az utolsó nagy lélegzetvétel után kapkodva felérsz a hegy tetejére, s folyik rólad az izzadság, de tudod, hogy lefele menet úgyis megszáradsz, és a nehezén túl vagy, semmiféle kutya nem tud guruláskor utolérni.

 

Barátkozzunk az elektromos kerékpárral!

Mi a pedelec?

Az elektromos kerékpároknak alapvetően három fajtája van, de minket csak az első kategória érdekel a Pedelec típusú kerékpárok. Ezek csak rásegítenek, és csak akkor, ha a bringás tekeri is a pedált. Innen jön a neve is a PEDál az ELEctric és a Cycle szavak összevonásából. Tehát a gép nem veszi el a munkát az embertől, vagyis megmarad a kerékpározás élménye, csupán könnyebbé teszi a haladást ott és akkor, ahol és amikor arra szükség van; vagyis csak akkor segítenek, ha Te is tekersz.  Ráadásul ez is korlátozva van, mert általában csak 25 km/h sebességig van rásegítés, ha ennél gyorsabban akarsz haladni, akkor a rendszer már kikapcsol, te pedig száguldhatsz a saját őserődet hasznosítva, és nem lesz lekorlátozás, vagy nehezítés. Ez a fajta még, hagyományos kerékpárnak számít, így a bukósisak viselése nem kötelező, mint a többi – már segédmotor kategóriába került E-Bike esetében, mert ott már csak megnyomsz egy gombot és megy a motor anélkül, hogy tekernél.

img_0051.jpg

A Pedelec bringák általában egy töltéssel 80-100 km-t megtesznek a terepviszonyoktól függően. Persze, ha nagyon lusta vagy, és folyamatosan a maximum rásegítést használod, sok a felfelé menet, akkor lehet ez még kevesebb is. A kormányra szerelhető kezelő-panelen többnyire ledek mutatják, hogy hányas rásegítési fokozatban vagyunk. Ha lemerültél, akkor a rendszert általában 4-6 óra alatt a nulláról is fel lehet tölteni, de nem illik teljesen lemeríteni, ezért esténként jobb, ha rácsatlakozol a hálózatra és reggel nemcsak te rakod tele a bendődet a túra előtt, hanem a bringád is feltöltött állapotban mosolyog.

Milyen érzés?

Nagyon jó, hiszen az emelkedőkön is mosolyogva tekersz felfelé, akkor, amikor a többiek éppen azon morfondíroznak, hogy soha többé nem ülnek kerékpárra és az első lehetséges ponton az árokba hajítják az egészet, és beülnek a kísérőautóba a nap hátralévő részében. Képzeld el azt, hogy felfelé is olyan mintha sík terepen gurulnál, csak taposod kényelmesen a pedálokat. A mosolyt a túra végéig meghagyja az arcodon, nem leszel elgyötört, kifacsart hulla.

 Ki és miért használ, vagy használjon elektromos kerékpárt?

 

  • Az idősebb korosztály, mert már megérdemli

Igen, ők már lehet, hogy nem mernének eljönni, mert nem bírják a tempót. Nos én láttam olyat, hogy egy alpesi úton a 70 "plusszos" bácsi mosolyogva tekert el mellettem felfelé. Volt olyan túravezető, aki azt mondta, hogy ő már elmúlt 70, eleget tekert, eleget küzdött, most már ennyit megérdemel, és tudja tartani a lépést a fiatalokkal  -nem rá vár az egész csapat.

  • A kevésbé fittek, mert segít elkezdeni és tartják a lépést

Valljuk be, nem mindenki szokott rendszeresen sportolni, futni, bringázni, mert a munkája, az életvitele, a súlya, stb. nem teszi lehetővé. Ők ilyenkor szégyellősen otthon maradnak, mert „ne hogy már mindenki rajtuk röhögjön, milyen ciki!” Nos mostantól simán tartják a lépést ők is bárkivel, és közben kint vannak a friss levegőn, és úgy sportolnak, hogy jó a szervezetüknek, de nem halnak ki az erőfeszítéstől…megadja a futás élményét a sétálás erőfeszítésével.

  • A családosok kisgyerekkel, mert a gyerek súlyával már nehezebb egy kis emelkedőt is legyűrni

Kisgyerekes apukák tudni fogják miről beszélek. Elmennek egy túrára, az utánfutóban ül két 10-15 kg súlyú poronty, és még a csomagok. Az első emelkedőnél még a legfittebb apuka is kiizzadja magából az éves só tartalékát, és egy dimbes-dombos terepen bizony azon fog elmélkedni, hogy biztos jó döntés volt-e a családdal éppen bringatúrára jönni a Balaton - felvidékre az Alföld helyett. Ezentúl nem kell, mert pont azt a plusz erőt kapja meg az apuka, ami a plusz teher vontatására kell, tehát könnyen tartja a lépést a többiekkel.

goody_ebike_bosch_xtracycle-lifestyle2-photo-courtesy-xtracycle-web.jpg

  • A városi menedzserek:

Városi közlekedésben aki munkába igyekszik nyáron egy öltönyben…leizzadva beérni bizony nagyon kínos…így viszont szép békésen mehetsz dolgozni a bringádat használva, és megvan a mozgás élménye és az elegancia varázsa

  • A kemény terepet gyűrő hegyi bringások, mert segít átmenni ott, ahol már nem tudnának ők sem

Az erőnlét és a technika két különböző dolog, vagyis elképzelhető, hogy valaki elég technikás a hegyi terephez, de ereje már fogyóban, vagy egészsége eleve nem engedi a felfeléket, a downhillesek pedig csak lefelé szeretnek csapatni, de fel a hegyre már csak a nyűg, meg a kín sokaknál. Ráadásul egy össztelós downhill bringával hegyet mászni maga a borzalom, viszont, ha abba besegít a motor, utána lefelé jöhet az élvezetes száguldás! Beépített sílift...

mandl_egnition_009.jpg

  • Az átlagember egy olyan terepen, mint Toszkána, ahol „csak az asztal egyenes”

Ha valaki eljön a Toszkán túránkra, akkor bizony megtudja, hogy ott alig lesz egy egyenes 100 méter, mert vagy felfelé teker, vagy lefelé gurul, közben élvezni is kellene a csodálatos tájat. De ha folyamatosan kilóg a nyelved, akkor még a leglelkesebbeknek is elmegy a motivációja egy idő után. Nekem volt, hogy ezer méter feletti napi szint adatott. Megcsináltam, de a nap végén égtek az izmok, és másnak újra ugyanez. Ilyenkor azoknak, akik nem rendszeresen gyűrik a hegyeket „Isten ajándéka” egy kis rásegítés.

  • Bárki, bárhol bármikor, mert jó

Néha még a legjobbak is szeretnének lazítani egy kicsit, nem véletlenül, hogy Hollandiában, ahol az egyetlen emelkedő egy 10 méter magas homokdomb, ma már az eladott bringák 28%-a elektromos. Mert szembeszélben is segít, mert nagyobb távot tehetsz meg egy kis rásegítéssel, rövidebb idő alatt

Tehát elektromos bringára fel. Ha ki akarod próbálni, nálunk arra is van lehetőség a túráinkon tudsz nagyon kedvező áron elektromos bringát is bérelni.

Információ a bringabérlésről ide kattintva: img_0054.jpg

Etióp gasztronómiai barangolás - Kávé, Kocsó – Torpedó

Dr. Fenyvesi Csaba kalandjai Etiópiában

Általában Kaffa tartományt tartják a kávé őshazájának. A fáma szerint juhászok vették észre valamikor a hatodik században, hogy egy cserje piros bogyójától megélénkültek a birkák, egész éjjel ébren voltak. Ez inspirálta a helyi szerzeteseket, hogy megfőzzék a gyümölcsöt és a keserű ital hatására az imatanulás kitolódott. A magot rágó harcosokat is élénkítő hatásának köszönhetően népszerű lett szélesebb körben: innen indult, ma már 80 országot érintő világhódító útjára arab, majd nyugati kereskedők (holland, német, olasz, portugál, spanyol) közvetítésével Ázsiába, Ausztráliába, illetve Amerikába. Két fő fajtája - az arabica -, amelynek kedvez a magas tengerszint, míg a másik - a robusta - inkább a sík vidékeken terem. A legnépszerűbb arabica kávék a virágos-boros ízű Harrar, az illatos, fűszeres Yrgacheffe, a fűszeres, csokoládés Sidaom. Ezekből kb. annyit exportálnak, amennyit országon belül is elfogyasztanak Az arabica egyébként sokkal érzékenyebb, mint társa, például a betegségekre, kártevőkre, időjárásra. 1.000-3.000 méter feletti magaslatot, kevesebb csapadékot és az alacsonyabb (15-24 fokos) napi átlaghőmérsékletet szereti. Ezzel szemben a robusta a melegebb, alacsonyabb (1.500 méterig) területet és a több csapadékot kedveli.

coffee-plant.jpg

Az előbbi kitűnő aromáját magunk is naponta ízlelgettük. A mindig széparcú, fehér ruhájú kávéfőző hölgyek egy plédszerű szövetet terítenek hagyományos, faragott kisszékük elé. Arra helyezik az apró fehér porcelánból készült, fületlen csészéket (szini) tartó kis asztalt. Mellettük egy ezüstösen csillogó fémtál, melyen faszenet égetnek. Erre helyezik a jabbana nevű fekete nyúlánk, vékony csőrű cserépkancsót. Az aljára kerül a fémlapon megpörkölt, majd mozsárban finomra zúzott aromás arabica kávé. A jabbanát belehelyezik az izzó faszénbe, majd a kávéra vizet öntenek, így fő le az éjfekete nedű. Cukorral és/vagy tejjel szervírozzák, miközben tömjént füstöltetnek egy kis tálban (gacsa). Lépten-nyomon találkozni a tömjénillatos kávéfőző készlettel és szorgos kezelőjével. Utcán, parkban, hotelben, étteremben, reptéren. Ötcsillagos a minőség szinte mindenhol. A legjobbat egy fővárosi exkluzív kávézóban, a Tomokában ittuk, de nem kell szégyenkeznie egyetlen vidéki főzőmesternek sem. Különösen nem, ami a szépségüket, mosolyukat illeti.

d2a8ac371834f31565c366278fb9ca66.jpg

 A kávé mellett teaültetvények is előfordulnak, de az igazán jellegzetes és speciális a teff, ami a helyi, természeténél fogva gluténmentes, magas fehérjetartalmú, aprócska gabonaféle elnevezése. Ebből készül az injera, a szivacsos-palacsintás jellegű, fehéres-halványbarna kenyérféle. Mint egy asztalterítő vagy szalvéta kendő teríti be a kör alakú, hatalmas tálat (mesob). Ráhelyezik a szószokat, húsokat, zöldségeket, majd az injerából apró falatokat szakítanak. Evőeszköz nélkül, szigorúan jobb kézzel az injera darabot vagy a nekünk még finomabb ambasha kenyeret belemártják az ízeket adó, változatos mártásokba, pörköltszerű húsokba és összegöngyölve kapják be.

homemade_injera_ethiopian_flatbread_2.jpg

Különleges kenyér még a hamis banánfából készült qocho (ejtsd: kocsó) is. A szépen kifejlett, látványos fa (enset) megegyezik a trópusival, ám nem hoz gyümölcsöt. A kérgéből készítik a savanykás, fél centiméter vastag négyzetlapokat. Az injerával ellentétben, ez nem lett a kedvencünk.

A helyiek főleg sört iszogatnak, mert abból számos kiváló minőségű van - erről mi is meggyőződtünk. (Sorrendben - Amber, Szent György, Walia.) Meglepően kellemes, ám nem olcsó (a főétel árát meghaladó pohárnyi) Merlot és Chardonnay borocskát is kóstolhattunk az egyik lalibélai, minőségi étteremben, ahol egy skót hölgy volt a tulajdonos etióp férjével együtt. Akár egy három Michelin-csillagos séf, úgy mutatta be nekünk a legnépszerűbb etióp ínyencségeket. Első helyen a nekünk a helyi vezetők által sem javasolt kitfo-t, mivel az nyers húsú marha- vagy bárány tatár. Nincs a gyomrunk felkészülve az esetleges lokális baktériumokra, jobb a megelőzés – gondolták ők is és mi is. Ám a wat, a cayenne borsos, tojásos pörköltszerű fűszeres főfogás már tetszett a hasunknak bármilyen húsból is készült. Mindig fogyasztottunk berberé-t, ami fűszerkeverékes, chilis, fokhagymás, gyömbéres, bazsalikomos pirosas szósz, alapja éppen a berberé nevű hegyes piros paprika. Van még egy kétszer csípős, hús ízét is elnyomó erősségű paprikájuk, az mitmita néven ismert. Javaslom a kerülését.

Az egyáltalán nem élvezetes, színtelen, vodkaszerű ital, az araki mellett nem maradhat ki a tej (kiejtése tedzs), ami nem fehér és nem tej. Sárga és mézbor, Etiópia erjesztett, alkoholos, a gesho (Rhamnus prinoides) kesernyés leveleivel és ágaival ízesített nemzeti itala. Kecses kis  üvegecskékben (birille) szolgálják fel és pohár nélkül, a lombikból slukkolva iddogálják táncos-zenés presszószerű vendéglátó ipari egységekben (tej bet).

g0013-lalibela.jpg

Három típusa ismert: speciális, médium, erős. Számunkra a leginkább élvezhetőnek a médium tűnt a Torpedo Tej Betben. Hogy mire emlékeztet az íze? Leginkább egy kicsit erjedt, csippentett mustra –  citromos-narancsos-mézes ízesítéssel. Lassú kortyolgatása közben a gyanútlan turista olyan állapotba kerülhet, hogy csatlakozik a válltáncosok kavalkádjához. Ezt (az iskestát) általában egy férfi-női páros indítja a masenko nevű egyhúros gitár dallamára. A hihetetlen szikáran izmos, nemes arcélű etióp férfi, laza, sportos rövidnadrágban és feszülő pólóban udvarlási táncot lejt a színes-tarka, hosszú ruhába öltözött hölgy előtt. Szinte azt üzeni: érted lehoznám még a csillagokat is! Mindenre képes vagyok érted! A vállai önálló életet élnek, úgy tudja mozgatni őket, mintha nem is a teste része lenne. Ugyanilyen független körözéseket tud végezni a nyakával, fejével, sőt még az ádámcsutkájával is. A partnere is produkálja ezt, majd jön a neheze: a nézőket is becsalogatják egy fehér sállal. Akinek a nyakára hurkolja a táncos, annak bizony be kell állnia, ugrania a táncba.

Utazás "Kerékpárországba" tulipánvirágzás idején

"Aki a virágot szereti..."

Most csukd be a szemed, és képzeld el, hogy a paradicsomba jutottál… vagy legalább is egy kertbe, amely majdnem az. Körülötted 7 millió tulipán virágzik sok más tavaszi virággal (írisszel, jácinttal, nárciszokkal, liliomokkal) egyetemben. A levegőt megtölti a virágok bódító illata, és ebbe a virágorgiába szinte belekáprázik a szemed, amikor kinyitod…igen, Hollandiában jársz Keukenhofban a világ legnagyobb kertjében és tavasz van. Ennél jobb helyen már nem is lehetnél, a kérdés, hogy miképpen jutottál oda?

img_9895.JPGimg_9906.jpg

Hollandia viszonylag messze van, tehát vagy autóba ülsz, és két napig zötykölődsz, vagy felülsz egy fapadosra és pár óra alatt ott vagy. Eddig egyszerű a képlet, és nem túl környezetbarát módja az utazásnak – igaz? Ráadásul otthon amúgy is többnyire ülőmunkát végzel, vagy sokat dolgozol, és kevés lehetőséged van mozogni. Az izmaid leépülnek, a koleszterinszinted meg fel…

Mi a megoldás?

A legjobb, ha már Hollandiában jársz, akkor pattanj fel egy kerékpárra, ezzel mindenkinek jót teszel, magadnak és a környezetednek is. Arról nem is beszélve, hogy legalább megismered az országot. Persze kényelmesebb egy busz ablakán bambán bámulni az elsuhanó tájat, de ezzel az erővel otthon is bekapcsolhatnád a televíziót, és onnan is nézhetnéd a szélmalmok és tulipánok hazáját a fotelben. Az élmény majdnem ugyanaz.

img_0191.jpg

Így viszont egy kicsit más lesz a kapcsolatod az országgal. Először is Hollandiában mindenki kerékpározik. Tényleg, több a kerékpár, mint ahányan az országot lakják, és elhiheted, nagy szintemelkedésre sem kell számítanod. Nem fog kilógni a nyelved, ahogy felfelé tolod a hegyen. Mert nincs hegy. Hollandia olyan lapos, mint egy asztal, sőt olyan, mintha az asztalt levittük volna a pincébe. A legnagyobb dombok, amiket látni fogsz a homokdűnék, de ott sem fogsz kiizzadni, mert a tengerpart mentén van, ahol pedig mindig fúj a szél egy kicsit, és a látvány annyira tetszeni fog, hogy elfelejted azt a 10 méteres emelkedőt.

32.000 km kerékpárút

Hollandia annyira a kerékpározásról szól, hogy több mint 32.000 km kerékpárút hálózat fedi le az országot. Ha ránézel egy kerékpáros térképre, olyan, mint egy szabásminta, mert mindenhol kerékpárutat látsz. Saját kereszteződésük van, és olyan helyekre mehetsz be, ahova autóval teljesen lehetetlen, mert a Hollandok már tudják, hogy a környezetkárosító gépjármű felett eljárt az idő, ahova el lehet jutni bringával, oda minek autóval menni. Sőt, itt megengedett az utakon is, hogy két kerékpáros egymás mellett haladjon, és senki nem fog ledudálni, anyázni, itt ugyanis ez teljesen rendben van. Amúgy nem fogsz az úton túl sokat bringázni, mert ott a kerékpárút.

img_2178.jpg

Ide bármilyen bringával jöhetsz, nem kell 300.000 Forintos monti, ide elég egy 3 sebességes bármilyen városi bringa, jó az országúti, a trekking, bármi, ami gurul és tekerhető. A sisak sem kötelező, persze azért te hozhatod a sisakodat, ha szeretnéd.

Gyerekek:

Ennél jobb helyre nem hozhatod a srácokat tekerni. Én könnyen beszélek, mert kipróbáltam, az utánfutóban húztam a 2 és 4 éves lányomat, és élvezték nagyon. Ha majd nagyobbak lesznek, akkor simán tudnak itt tekerni, mert nincs emelkedő, tehát „nyafi” sincs, és Apa sem kap infarktust, mert biztonságosan tudnak bringázni védett utakon.

img_0209.jpg

Tehát pakolj, fújd fel a kereket, és gyere velünk a tulipánvirágzáskor Hollandiába! A sajtokról pedig még nem is szóltam…de majd legközelebb.

>>>További részletek a honlapon

MIÉRT ÉPPEN CIPRUSRA UTAZZAK TÉLEN?

Hamarosan Ciprusra utazunk kerékpározni, január végén, de többen kérdezték, olyankor milyen az időjárás ott, végül is Ciprus is a Mediterráneumhoz tartozik, januárban ott sem lehet meleg. Nos, annyit azért mindenki sejt, hogy azért itt melegebb van, mint általában Európában, de hogy pont január végén…vajon nem lesz borús és hűvös, esetleg esős, vajon minden zárva lesz olyankor? Ezek a kérdések merülnek fel leggyakrabban.

Mindenkit meg kell nyugtatnom, nincs miért aggódnia. Az egyik ismerősöm járt ott ezen időszakban, szinte mindig sütött a nap, sőt előfordult, hogy egy pólóban is kellemes volt az idő napközben. Nem tűnt a hely elhagyatottnak, a helyiek élik mindennapjaikat, és kicsit mindenki fellélegzik, hogy nincs tömeg, nincsenek nyaralók minden talpalatnyi helyen.

Néhány ok, amiért ilyenkor érdemes odautazni:

ENYHE IDŐJÁRÁS

Cipruson van a legmelegebb tél egész Európában (az EU mediterrán részeivel összehasonlítva). Az átlaghőmérséklet 22-23 fok napközben, és éjjel sem süllyed általában 12-14 fok alá. A tenger többnyire 16 fokra hűl le ezen időszak alatt – ilyenkor már csak a németek fürdenek, bár mi láttunk olyanokat, akik úsztak egy jót…Cipruson átlagosan 340 napot ragyog a napocska felettünk – nem rossz – ugye? Igaz, a napok itt is rövidek, december és január között a napi napsütéses órák száma 6-8 körül van.

aphrodite_szikla_ciprus.jpg

NINCS TÖMEGTURIZMUS ENYHE IDŐJÁRÁS

Az egyik fő ok, amiért ilyenkor érdemes odautazni. December és Február között a valódi Ciprust láthatod, nem botlasz lépten-nyomon turistacsoportokba, akiktől nem férsz oda a látványosságokhoz. Míg nyaranta havonta 350.000 turista látogat ide, ez télen kevesebb, mint 50.000. Júniustól augusztusig a tengerparti üdülőhelyek tele vannak partizó fiatalokkal, akiktől harsog a hely, akik senkire nincsenek tekintettel. Télen leginkább csak azokkal találkozol, akik a kultúrára, vagy valami aktivitásra kíváncsiak, akik idejönnek túrázni, bringázni, mint mi is.

NEM FÜRDENI JÖTTÜNK, MÉGIS SOK ÉRDEKESSÉG VÁR RÁNK!

Ez a lényeg – Ciprus sokkal több, mint pusztán egy kiépített strand. Gazdag hagyományokkal rendelkezik, nagyon finom a konyhája, a táj pedig változatos és lenyűgöző. Bármikor érkezel rengeteg a látnivaló a strandokon kívül is, ókori, vagy még ősibb kultúrák nyomai, több száz túraútvonal, hegyi falvak, tavernák, remek borok.

NICOSIA A FŐVÁROS IS MEGÉR EGY MISÉT

Nikosia (Lefkosia), amely az utolsó megosztott főváros a világon, a déli fele a Ciprusi köztársasághoz tartozik, a másik felét pedig a török hadsereg a mai napig megszállva tartja. Az ún. Zöld Vonal vágja ketté a várost, amit bárki könnyen átléphet (nincs fal, mint valaha Berlinben) a gyalogos a Ledra utcán a gyalogos átkelőn, de az útlevelet ez esetben ne hagyjuk otthon! A déli fele egy izgalmas kissé kaotikus város ortodox templomokkal, de ugyanúgy muszlim mecsetekkel, tavernákkal, de teaházakkal, piacokkal és fürdőkkel.

nicosia.jpg

A VALÓDI CIPRUS A VIDÉKEN VÁR RÁD KIS ELBŰVÖLŐ FALVAKBAN

Az egyik legjobb módja, hogy érezzük Ciprus lelket melengető békéjét, ha eltöltünk néhány napot egy eredeti álmos kis vidéki faluban. Szinte hallod, ahogy az élet homokszemcséi lassan peregnek, a csiga lassú percek selymesen olvadnak a semmibe. Ilyen kis kedvenc pl.  Pano Lefkara, amely az egyik legszebb falu egész Cipruson.  A házak jelentős része védelem alatt áll, a második napi programunk része, vagy Skarinou, ahol legalább 50 szürke csacsi vár arra, hogy a hátára pattanhassunk. Az ételekről már ne is beszéljünk! Borok, ízletes sajtok, házikenyér, édes itt termett paradicsom, olajbogyó…

http://www.helian.hu/hu/component/eventbooking/?task=view_event&event_id=284&Itemid=179

pano_lefkara.jpg

Elfutni, elrohanni…”avagy menekülés az utazásba”…

Az emberek gyakran értetlenül állnak az utazó előtt, mi elől menekül, miért nem képes végre leülni a fenekére és élni egy „normális életet”. Az utazókra gyakran ráfogják, hogy azért menekülnek el a világ legeldugottabb helyeire, és keresik az ún. nem „turisztikus” még romlatlan helyeket (ilyenek már régóta nem léteznek), mert nem képesek beilleszkedni a társadalomba, nem bírják a napi rutint, nem vállalják a felelősséget és a kötelékeket.

De vajon igaz – ez?

usa_6-2-25.jpg

Feel free, be yourself - Légy hű magadhoz!

Mi azt gondoljuk, hogy az utazás egy életformává tud válni, és rendkívüli mértékben szélesíti a látókört, és növeli a toleranciát más kultúrákkal szemben. Szerencsére a legtöbb utazó általában jó tapasztalatokat szerez, azt látja, hogy az emberek kíváncsiak rá, vendégszeretőek, megosztják velük, amijük van, kialakul egy árucsere. Őt gyakran vendégül látják, ezért ő cserébe kézzelfoghatóan odaviszi a világot, történeteket mesél el, szórakoztat. Más ez, mint a televízió ismeretterjesztő műsorai, személyes élmény, kötetlen, baráti.

Gyakran előfordul, hogy egy ponton túl az utazó is megáll, és valahol leereszti a horgonyt, de ő már egy más emberré vált az utazás által, jobb emberré, befogadóbbá.

Mások megmaradnak örök csavargónak, és azt mondják – igen menekülök mindattól, ami az átlagember számára jelenti az értéket, nem akarom elherdálni az életemet, mert annál sokkal értékesebb. Menekülök attól, amit te - aki nem értesz meg engem - fontosnak érzel, oda, ami nekem fontos, mert az utazás, az élmény az én utam, az én életem…

usa_7-1-8.jpg

Én nem kerülöm ki az életet, nem menekülök előle, én élem…

Benovics Gábor

Utazás a Paradicsomban - Iaai

Négy nap Ouvéa szigetén kalandosra sikerült. Mikor megérkeztünk a kis szigetre, egyből lehetett érezni a különbséget a városi hangulattól. Mindenki ismer mindenkit, köszönnek, mosolyognak, felvesznek még ha épp nem is stoppolsz. Így volt szerencsénk egy kedves idős párhoz, akik a reptérről elvittek a partra. A víz színe pont olyan volt, mint amire eddig azt hittem, photoshop. Néhány óra és néhány kókusz izzasztó feltörése elteltével gyalog nekiindultunk a sziget déli részének, ahol kempingezhettünk.

     p2250009.JPG

p2250016.JPG

p2250027.JPG p2260037.JPG

p2260042.JPG

 Újdonsült barátaink, akik belevittek minket a helyi életbe:)

p2260051.JPG

p2260059.JPG

Kókuszfára mászni már nem divatos... a kókuszt le kell lőni!

p2260065.JPG

A hűs vizű, eldugott "piscine naturel"

p2260077.JPG

Megmentőnk, Antoine. Miután stoppal elindultunk a sziget északi részére, hogy másnap cápatúrán vegyünk részt, a kalandos útnak köszönhetően már besötétedett mikor megérkeztünk és rájöttünk, hogy nincs hol aludnunk. Ekkor botlottunk bele az idős párba a reptérről, akik elvittek Antoine-hoz. Ő és a családja épp szülinapot ünnepeltek, így jól megetettek minket. Két éjszakát sátraztunk az édenkertjükben, banán, mangó, papaja, kókusz, citrom amerre csak néztünk. És mint kiderült, a másnapi cápatúrát Antoine vezeti:) Egyértelműen jó helyre keveredtünk. 

p2270080.JPG

Új szállásunk a sziget északi részén, a család kertjében banáncserjék között...

p2270097.JPG

Cápatúra: meglátogattunk egy olyan sekély vizű helyet, ahova a cápák párzani járnak, s utána órákig pihennek egy helyben. Volt szerencsénk átkelni a méteres vízben úgy, hogy nem messze pihentek a cápák. Nem kellett több, csipkedtem magam, nehogy lemaradjak a többiektől. Na de hogyan párosodnak a cápák? Először is, legalább két hím kell a nőstény mellé a hosszadalmas művelet elvégzéséhez. A hímek fel vannak szerelve úgynevezett hímivarsejt-lövedékekkel, melyet a párzó szervük tövénél található zsákocskákban tárolnak, ezen zsákok összepréselésével juttatják a hímivarsejteket a nőstény ivarszervébe. Mivel a nőstény megtermékenyítése hosszadalmas folyamat, a hímek cserélgetik a szerepüket, így több az esély a sikerre és a leendő utódoknak is előnyös egy kis genetikai változatosság.

p2270115.JPG

Uvéa-n rengeteg a kókuszpálma, úgy tűnt, hogy ott is kinő ahol senki nem kérte. A szigeten szappant készítenek belőle egy kicsi gyárban, a híres 'savon d'Ouvéa'. Ezenkívül még rengeteg dologra lehet használni a kókuszdiót, minden része hasznosítható, de erről majd később.

p2270120.JPG

A többség ilyen saját készítésű kis kunyhóban él. Ez egyáltalán nem a szegénység jele, szinte mindenkinek hatalmas 'quatre-quatre'-ja, terepjárója van. Mivel egész évben nyár van, fűtés miatt nem kell aggódni.

 

 

 

Kerekezés Új-Kaledóniában

részletek egy lány naplójából, aki önkéntesként dolgozik Új-Kaledóniában

Egy kedves barátunk Kiss Alexandra sikeresen eljutott a Csendes- Óceán egyik távoli szigetére Új-Kaledóniába.

Néhány élményét megosztjuk veletek, amely kapcsolódik az aktív turizmushoz, világjáráshoz. Olvassátok:

Egy kedves munkatársam kölcsön adta áprilisig a biciklijét, így nekivágtam az ismeretlennek.
Úti cél: Parc de Riviere Bleue, Yaté
Mindent az utolsó pillanatban sikerült elintéznem: reggel vettem észre, hogy csomagtartó nincs a biciklin, és az eső miatt hálózsákban aludni nem lesz túl kellemes, de reggel 9-re már csomagtartóm és sátram is lett:)
Bár mindenki óva intett az egyedül való tekergéstől, nem volt semmi baj. A forgalom nem volt nagy, az eső frissítő volt, és állítom, hogy még hangulatosabbá tette a 3 napot. Sokszor dzsungelben éreztem magam. A kemping, ahol aludtam, eldugott volt és kihalt, nem találkoztam a házigazdán kívül senkivel. A vörös földes természetvédelmi területet másnap félig egyedül, félig egy ott szerzett ismerőssel, Antoine-nal jártam be. Jól esett valakivel együtt nevetni, mikor a zuhogó esőben próbáltuk átszenvedni magunkat a VTT (downhill) pályán a hegyekben a nem éppen ennek megfelelő biciklikkel.

süti beállítások módosítása