a Helian NaTour Utazási Iroda blogja

Útitippek, történetek...

Kalandok a Milleniumi kerékpártúrán

„avagy ami el tud romlani az el is romlik”

2017. július 26. - Helian

Ovakodj a szlovén autópálya mentőktől! A Dragonovics maffia

Gyönyörű utazásnak néztünk elébe, tudtuk, hogy ez Európa – méltán egyik legszebb kerékpáros útvonala, ami remekül ki van táblázva és kiépítve. A terep könnyű, és az időjárás előrejelzés is kedvezőnek tűnt ezúttal. Sőt talán túlságosan is annak tűnt, még a hegyek között is szinte kánikulára lehetett számítani. Irodánk több céggel is kapcsolatban van, amelytől autóbuszokat veszünk bérbe természetesen vezetővel együtt. Eddig általában kedvezőek is voltak a tapasztalataink. Ezúttal kicsit öregecskének tűnt a busz, de tudjuk, a cégek maximálisan kihasználják a járművet, mert a fenntartási költségek horribilisek. Egy 16 fős Mercedes busszal indultunk, és ez húzta a nem túl könnyű ponyvás kerékpárszállító utánfutónkat. Korán kellett indulni, hogy az aznapra betervezett Boveci raftingolás is beleférjen. Ekkor még ezt hittük…aztán egy megálló után a busz egyszer csak megállt. A sofőrünk nagyon tapasztalt, már mindenféle járművet vezetett, két évvel a nyugdíj előtt, csak repülőgépet nem, de ezt a buszt még ugyancsak nem. Arra gyanakodott, hogy az indítókulcs, ami érdekes megoldással két darabból volt össze szigetelőszalagozva valami kontakthibát okoz. Előzőleg a TV-t is hiába próbáltam életre kelteni, hogy tudjak az utasoknak filmet lejátszani, de azon még mosolyogtam elnézően. Ekkor már kicsit elkezdett felmenni a pulzus, de az utasok még nem vették komolyan. Elindultunk ismét. Megálltunk. Ez még háromszor megismétlődött, majd a sofőrünk kiszállt, hogy megnézze - mi lehet a baj. Azt mondta, hogy nem tapasztalt rendellenességet, amin nem tudtuk, hogy sírjunk, vagy nevessünk, mert irdatlan zaj jött a motortérből. Még elvánszorogtunk az emelkedőn a 100 méterre lévő SOS helyre, majd ott Mercedesünk végleg kilehelte a lelkét. Szinte a semmiből előkerült egy autómentő, és azonnal intézkedett.

20170720_131431.jpg

20170720_131722.jpg

Megnyugtatott bennünket, hogy a problémát azonnal orvosolják, minket buszostul, utánfutóstul, az utasokkal egyetemben elszállítanak az innen mindössze 25 km-re lévő szervizbe, ahol rövidesen megjavítják a buszt, és mi folytathatjuk az utat. Valóban így is történt, és ekkor az egész csak egy jóízű kalandnak tűnt utazni egy trélerrel, és várni a soron következő érdekes eseményeket.

A szervizbe érve kiszálltunk, a buszt betolták az udvarra, és az utasok pedig a büfébe mentek egy kis frissítőre a nagy melegben. Az irodában azt mondták kicsit várni kell, majd egy cetlire ceruzával felírták az összeget – eddig 600 EUR-nál járunk…hm…ez már nem tűnt annyira profinak, és azt sem, hogy csak egy hölgy beszélt angolul, mások nem tudtak, ill. nem akartak kommunikálni velünk. A kedvesség és a segítőkészség elpárolgott, a busz elé odaállítottak egy kamiont, és gyakorlatilag hamarosan kiderült, hogy eszük ágában sincs megjavítani a buszt – csapdába kerültünk. Eleinte még mentek a hazudozások, hogy a szerelők és a főnökök mind az autópályán mentenek, majd ráeszméltünk, hogy itt nem történik semmi. Az utasok elégedetlensége érthetően egyre növekedett, végül csak nagyon kemény fenyegetőzés árán sikerült elérni, hogy az utánfutót ki tudjuk szabadítani, és egy szlovén cserebusszal tovább állhassunk. A busz talán azóta is ott van a maffia karmaiban. Ideírom a nevüket, ha valaki látja  - leírom: Draganovics, (http://draganovic.com/)  akkor meneküljön, mert ez egy maffia, innen talán csak a rendőrség segítségével lehet szabadulni, ha egyáltalán…Persze ez sem ment könnyen, mert a szlovén buszosnak csak az 500 EUR-ra fájt a foga, de az utánfutót már nem volt hajlandó elhúzni rajta a kerékpárokkal. Ez érdekes lesz. Megszerveztük, hogy Magyarországról elindult egy mentesítő busz, amely elhozza éjjel utánunk az utánfutót.

Reggel ismét bizakodva indultunk tovább Kranska Gorába, hogy végre elkezdhessük a kerékpártúrát. Úgy tűnt a felhők végre elillannak a fejünk felől. Az út csodálatos. A Fusinei tavakhoz kicsit nehezen tekert fel a csapat, az utolsó 1 km-es emelkedő mindenkit megizzasztott és egységesen feltolták a kerékpárt.

img_5404.jpg

Innentől viszont egy hosszas gurulás az egész, mosolyogva a napfényben kiváló minőségű kerékpárúton.

Travisióban egy ebédszünet, majd Pontebbában egy frissítő. Mindenki álmélkodott, hogy milyen csodálatos ez az út – „na, igen hát ezért jöttünk”.

img_5473.jpg

Mi igen, de az elektromos kerékpár úgy tűnik - nem. Az ugyanis megadta magát…persze ez is elromlott. Pontebba után aztán az egyik utasunk az egyetlen kisebb emelkedőn elesett és beverte a fejét. Sisak az bizony nem volt…szerencsére az ijedtségen és egy kisebb dudoron kívül más baj nem lett. Ezt később én is tetéztem, mert az egyik alagútban egyszerre próbáltam a sötétben fotózni, filmezni és kerékpározni. Ennek is bukás lett a vége, és egy Canon objektív mínusz. A balszerencse üldöz bennünket tovább.

img_5507.jpg

img_5541.jpg

Másnap Mojstrana és a Vintgar szurdok felé vettük az irányt. Az eleje csodás, a közepe elég jó, de Jesenicét elhagyva csak egy emelkedőn lehet kikapaszkodni a Száva völgyéből a Vintgar szurdok irányába.

img_0775.jpg

img_0917.jpg

Ez nagyon megfogta a csapatot, utána mindenki egy kis szíverősítő sörre, pizzára stb. vágyott. Ezzel gyakorlatilag eljátszottuk az esélyt, hogy el tudjunk jutni Bovecbe raftingolni, mert 5 után már nem lehet a folyóra szállni, mi pedig 6 előtt bajosan értünk volna oda. Maradt Bled – városnézés, és a fesztivál. A bajt tetézte egy defekt. Normális esetben egy defekt nem probléma, 10 perc és mehetünk tovább. Itt azonban merő segítőkészségből a benzinkúton úgy felfújták az egyik utas kerékpárjának a gumiját, hogy az először eldeformálódott, majd úgy szétrobbant, hogy a külső is cafatokra szakadt. Szombat délután külsőt szerezni pedig a lehetetlen misszió kategóriája. Másnap vasárnap ugyancsak. Maradt a kölcsönzés, ami szerencsére a Wörthi-tó kerékpáros paradicsomában nem okozott gondot még vasárnap sem.

A tó gyönyörű, az napfény simogatott, és a fröccs is jól esett, meg a fürdő.

img_5573.jpg

img_5577.jpg

img_5587.jpg

Végre egy nap, amit jól zárul. Azt hittük…azután Budapesten a Rákóczi hídon érkezett az utolsó „fekete leves”. A külső sávba próbáltunk sorolni, amikor egy sötét színű autó jobbról meglehetősen nagy sebességgel ért mellénk, és a manőver vége egy koccanás lett. A hibát senki nem akarta elismerni, de az utasok érdekeit figyelembe véve megegyeztünk, hogy majd a Népligetben rendezzük a dolgot, az utasok pedig haza tudnak menni elkerülve a kényelmetlenséget.

 Szolgálunk és védünk? Erre a mai rendőrségre ez sem igaz!

 A sötét színű autót egy szőke hölgy vezette, Furcsa volt a szeme, láthatóan nem volt rendben minden vele, erősen gyaníthatóan fogyasztott valamit – vagy drogot, vagy alkoholt, az utóbbi látszott valószínűnek. Irata, jogosítványa nem volt. Ez úgy derült ki, hogy nem voltak hajlandóak az ő adatait beírni a betétlapra. A férfi szerint – az én nevemen van a bérautó, miért lenne probléma, hogy az én nevemet írjuk be? Miért akadékoskodunk? Ja – hogy ez törvényellenes? Ugyan mit számít? Kihívtuk a rendőrséget. Hosszas várakozás után kijöttek, majd a legnagyobb gondjuk az volt, hogy ez még a 10. kerületben történt, ők pedig 9. kerületiek. Majd a gépjárművet nem vezető (ez még fontos lesz) „férj” előadta a saját verzióját a rendőröknek. A buszvezetőt, aki kihívta őket - meg sem kérdezték. Miután egyre több furcsaság volt és hazugság a történetben – jelezni próbáltam a rendőrnek, hogy ez egyáltalán nem így volt. Erélyes figyelmeztetést kaptam, hogy azonnal szálljak vissza a buszba, ne akadályozzam a rendőri eljárást a többi utassal egyetemben. Ekkor mondtam neki, hogy én láttam a legközelebbről a balesetet, mivel pont az én oldalamon közvetlenül mellettem történt. Erre ismételt fenyegetés volt a válasz. Közölte, hogy csak a vezetőknek van joga szólni. Egyáltalán nem számított, hogy a másik fél részéről a vezető eddig a háttérben hallgatott, csak a „férj” volt a szóvivő. A Férj igazolta a feleségét, de ez azért volt érdekes, mert ez csak „bemondásra” történt. Mivel semmi irattal nem tudta igazolni magát a gépjármű vezetője, így el kellett hinni, hogy az illető hölgy a felesége. Végül – ha nem akartam kockáztatni egy megbilincselést és letartóztatást, kénytelen voltam visszaülni az autóbuszba, a sofőrrel pedig elismertették a vétkességet. Az, hogy esetleg a hölgy alkoholt fogyasztott, meg akarta hamisítani az adatokat, és okmányok nélkül vezetett, az teljesen rendjén való volt. Gratulálunk IX kerületi rendőrség!

A bejegyzés trackback címe:

https://helian.blog.hu/api/trackback/id/tr7512692399

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.