Az emberek gyakran értetlenül állnak az utazó előtt, mi elől menekül, miért nem képes végre leülni a fenekére és élni egy „normális életet”. Az utazókra gyakran ráfogják, hogy azért menekülnek el a világ legeldugottabb helyeire, és keresik az ún. nem „turisztikus” még romlatlan helyeket (ilyenek már régóta nem léteznek), mert nem képesek beilleszkedni a társadalomba, nem bírják a napi rutint, nem vállalják a felelősséget és a kötelékeket.
De vajon igaz – ez?
Feel free, be yourself - Légy hű magadhoz!
Mi azt gondoljuk, hogy az utazás egy életformává tud válni, és rendkívüli mértékben szélesíti a látókört, és növeli a toleranciát más kultúrákkal szemben. Szerencsére a legtöbb utazó általában jó tapasztalatokat szerez, azt látja, hogy az emberek kíváncsiak rá, vendégszeretőek, megosztják velük, amijük van, kialakul egy árucsere. Őt gyakran vendégül látják, ezért ő cserébe kézzelfoghatóan odaviszi a világot, történeteket mesél el, szórakoztat. Más ez, mint a televízió ismeretterjesztő műsorai, személyes élmény, kötetlen, baráti.
Gyakran előfordul, hogy egy ponton túl az utazó is megáll, és valahol leereszti a horgonyt, de ő már egy más emberré vált az utazás által, jobb emberré, befogadóbbá.
Mások megmaradnak örök csavargónak, és azt mondják – igen menekülök mindattól, ami az átlagember számára jelenti az értéket, nem akarom elherdálni az életemet, mert annál sokkal értékesebb. Menekülök attól, amit te - aki nem értesz meg engem - fontosnak érzel, oda, ami nekem fontos, mert az utazás, az élmény az én utam, az én életem…
Én nem kerülöm ki az életet, nem menekülök előle, én élem…
Benovics Gábor