Két alkalommal jártam a Taj Mahalnál, és a varázslat minden alkalommal hatott, valami megmagyarázhatatlan bűvös bilincs került rám, amely ott akart tartani, és nem engedett a fehér márvány síremlék látványa. Pedig nem vagyok kezdő utazó, álltam már a Grand Kanyonnál, láttam Európa számos csodáját, ott barangoltam Angkor romjai között, csavarogtam Fez ősi Medinájában, de a Taj Mahalhoz nagyon kevés dolog fogható.

Először csak néhány óra adatott sajnos, mert a követségtől kaptunk egy kis hitelt, hogy egyáltalán haza tudjunk utazni, és csak egy rövid befizetett utazásra futotta Delhiből. Kilenc évvel később már készültem. Kinéztem egy olyan szállást, amelynek tetőteraszáról rá lehet egy kicsit látni a Taj kertjére és kupoláira. Este onnan néztem a hívogató kupolák felé, nappal pedig a teljes napot bent töltöttem a kertben a szimmetrikus fehér márvány épületet bámulva…

Hogyan is jött létre ez a csoda?

A márványmauzóleum egy örök romantikus szerelemnek kőbe faragott csodás emléke. 1607-ben Khurram herceg megismerkedett Arjumand Banu Begummal az akkori miniszterelnök lányával. Öt évig jegyben jártak, majd az asztrológusok javaslatára 1612 május 10-én keltek egybe. A fiatalasszony ekkor még csak 19 évesen volt, és annak ellenére, a herceg harmadik felesége volt, mégis ő lett a kedvence. Nevét ekkor változtatta Mumtaz Mahalra („a palota kiválasztottja”).

Sokkal többet nem tudunk róla, csak annyit, hogy legendás szépségű és erényes asszony volt, akit nagyon mély és szeretetteljes kapcsolat fűzött férjéhez, aki időközben uralkodó lett és a Sah Dzsahanként vált ismerté, mint a hat nagymogul császár egyike. Már életében ódákat zengtek a költők a szépségéről, kecsességéről és szenvedélyességéről. A büszke uralkodó annyira a bizalmába fogadta, hogy rendszeresen elkísérte a birodalomban tett utazásai során, és még az uralkodói pecsétjét, a Muhr Uzah-ot is nekiadta. Mumtáznak azonban nem voltak politikai ambíciói, csak a férje és a birodalom érdekeit tartotta szem előtt. 19 boldog év és 13 gyermek születése után sajnos a 14 leánygyermek szülésébe 1631-ben Mumtaz belehalt. Halálos ágyán megkérte férjét, hogy szerelmük emlékét tiszteltbe tartva több feleséget ne vegyen maga mellé. Imádott felesége halála után a császár teljesen összeomlott, nyolc napig ki sem mozdult lakosztályából, majd mikor teljesen megőszülve kilépett pompás császári öltözékét fehér mohamedán ruhára cserélte és feleségének esküvői kéréséhez híven teljesítette ígéretét. Ezután belevetette magát a munkába, hogy szerelmének örök emléket állítson. A hófehér márványból készült épületen közel 20 ezer munkás dolgozott, több mint húsz éven át.

A legenda szerint a folyó túlpartjára szerette volna a saját síremlékét felépítetni, fekete márványból erre azonban már nem kerülhetett sor, mert a fia átvette a hatalmat, és apját örökre a vörös erődbe záratta. Megfosztva trónjától, hatalmától – hét esztendőn át az emlékeinek élt, az volt az egyetlen vigasza az öregembernek. Amikor érezte, hogy közel a vég, az összetört öreg kikönyörögte, hogy utoljára felvigyék a Jázmin-toronyba (Vörös erőd) és megtörő szemeit még egyszer utoljára a mauzóleum távoli minaretjeire vethesse. Szíve és lelke ott volt már, és tudta, hogy hamarosan a teste is követi imádott kedvesét, akinek emlékére ezt a tökéletes épületet megteremtette. Homályosodó szemmel nézte a keletei látóhatár megvilágosodását és a felkelő nap első sugarait, amely fokozatosan bearanyozta a kupolát. Aztán fáradt nehéz szemei lecsukódtak örökre, és a Taj eltűnt…

Neki eltűnt, de nekünk itt maradt, és reméljük sokáig még itt is marad, hogy sokan láthassák a csodát. A legnagyobb csoda persze az, amikor a telihold sápadt fénye ezüstösen csillogó fénybe borítja a mauzóleumot, de ezt még én sem láttam. Minden hónapban van egyetlen nap, amikor lehetővé teszik, hogy bármely földi halandó bemehessen teliholdnál és átélje ezt az élményt…

Idén ilyen alkalom január 11, február 10 és március 12.-e lesz.

Richard Halliburton így ír erről az 1930-as években: „ Láttam, ahogy a hold a fák koronája fölé emelkedik, és ott találkozik titokban a Taj fantomjával, amíg földi imádói távol vannak és halandók szentségtelen tekintete nem zavarhatja az együttlétet. A fenséges kripta ezüstösen emelkedett ki az árnyékból és új csillogásban köszöntött varázslatos szépsége...az építészet harmonikus remeke csillagfényben kísértet, ezüstösen csillogó selymes könnyű szövedék – szappanbuborék talán, amely elpattan, ha soká bámulod…”

Most márciusban indítunk egy utat Indiába, és a Taj Mahal is a program része, ha te is szeretnél eljönni, akkor itt tudsz róla információt kapni: