Négy nap Ouvéa szigetén kalandosra sikerült. Mikor megérkeztünk a kis szigetre, egyből lehetett érezni a különbséget a városi hangulattól. Mindenki ismer mindenkit, köszönnek, mosolyognak, felvesznek még ha épp nem is stoppolsz. Így volt szerencsénk egy kedves idős párhoz, akik a reptérről elvittek a partra. A víz színe pont olyan volt, mint amire eddig azt hittem, photoshop. Néhány óra és néhány kókusz izzasztó feltörése elteltével gyalog nekiindultunk a sziget déli részének, ahol kempingezhettünk.

 Újdonsült barátaink, akik belevittek minket a helyi életbe:)

Kókuszfára mászni már nem divatos... a kókuszt le kell lőni!

A hűs vizű, eldugott "piscine naturel"

Megmentőnk, Antoine. Miután stoppal elindultunk a sziget északi részére, hogy másnap cápatúrán vegyünk részt, a kalandos útnak köszönhetően már besötétedett mikor megérkeztünk és rájöttünk, hogy nincs hol aludnunk. Ekkor botlottunk bele az idős párba a reptérről, akik elvittek Antoine-hoz. Ő és a családja épp szülinapot ünnepeltek, így jól megetettek minket. Két éjszakát sátraztunk az édenkertjükben, banán, mangó, papaja, kókusz, citrom amerre csak néztünk. És mint kiderült, a másnapi cápatúrát Antoine vezeti:) Egyértelműen jó helyre keveredtünk. 

Új szállásunk a sziget északi részén, a család kertjében banáncserjék között...

Cápatúra: meglátogattunk egy olyan sekély vizű helyet, ahova a cápák párzani járnak, s utána órákig pihennek egy helyben. Volt szerencsénk átkelni a méteres vízben úgy, hogy nem messze pihentek a cápák. Nem kellett több, csipkedtem magam, nehogy lemaradjak a többiektől. Na de hogyan párosodnak a cápák? Először is, legalább két hím kell a nőstény mellé a hosszadalmas művelet elvégzéséhez. A hímek fel vannak szerelve úgynevezett hímivarsejt-lövedékekkel, melyet a párzó szervük tövénél található zsákocskákban tárolnak, ezen zsákok összepréselésével juttatják a hímivarsejteket a nőstény ivarszervébe. Mivel a nőstény megtermékenyítése hosszadalmas folyamat, a hímek cserélgetik a szerepüket, így több az esély a sikerre és a leendő utódoknak is előnyös egy kis genetikai változatosság.

Uvéa-n rengeteg a kókuszpálma, úgy tűnt, hogy ott is kinő ahol senki nem kérte. A szigeten szappant készítenek belőle egy kicsi gyárban, a híres 'savon d'Ouvéa'. Ezenkívül még rengeteg dologra lehet használni a kókuszdiót, minden része hasznosítható, de erről majd később.

A többség ilyen saját készítésű kis kunyhóban él. Ez egyáltalán nem a szegénység jele, szinte mindenkinek hatalmas 'quatre-quatre'-ja, terepjárója van. Mivel egész évben nyár van, fűtés miatt nem kell aggódni.